Három évszázad lantmuzsikája – Kónya István reneszánsz- és barokklant lemeze

Az album a lantot, mint az európai műzene egyik szólóhangszerét kívánja bemutatni egy nagyon szűk történeti keresztmetszetben, áttekintve három évszázados virágzásának helyszíneit, fejlődését, fontosabb csomópontjait, meghatározó komponistáit és jellemző műfajait, megszólaltatva itáliai, francia, angol és német lantmuzsikát

1. Francesco Spinacino: Ricercare
2. Francesco da Milano: Fantasia de mon Triste
3. Francesco da Milano: Fantasia nr.33.
4. Francesco da Milano: Ricercare nr.51.
5. Adrian Le Roy : Passamezzo & plus diminué
6. Sermisy/ P. Attaingnant : Tant que vivray
7. Anon/ Fr. Cutting : Greensleeves
8. Anon : Robin is to the Green Wood Gone
9. John Dowland : Pavane Lachrimae
10. John Dowland : The Frog Galliard
11. John Dowland : Sir John Smith, His Allmain
12-16. Ennemond Gaultier : Suite re mineur
17-22. Silvius Leopold Weiss: Sonate F Dur Sonata
23. S. L. Weiss : Tombeau sur la Mort de Mr. Comte de Logy arrivée

Silvius Leopold WEISS : Lute Sonatas

Kónya István barokklant albuma

Silvius Leopold WEISS: D Moll Suite; A Moll Sonata L’Infidele; C Moll Sonata; G Moll Chaconne

Silvius Leopold Weiß (1685-1750) a barokk kor s talán a lanttörténet legnagyobb szabású komponistája és játékosa. Lantos családból származott, s 1718-tól haláláig a drezdai udvarnál királyi- és kamaralantosként állt alkalmazásban. Európát bejárta szólistaként, de kamarazenészként s operákban a közeli udvarokon kívül Fux bécsi zenekarában is gyakran közreműködött. J. S. Bach-hoz baráti kapcsolat is fűzte.

Egészen csodálatos, hogy a néphagyomány korábbi századaink hány meg hány dallamát, szövegét őrizte meg számunkra. A 20. századi népdalgyűjteményekben bőven találunk olyan dalokat, amelyeket korabeli, írásos forrásokból (Peer-, Paix-, Kájoni-, Vietorisz-kódex,
17. századi kéziratos énekeskönyvek, Vásárhelyi Daloskönyv, zsoltárgyűjtemények, Pálóczi H. Á.: Énekes poézis… stb.) már ismerünk. A 16. századtól kezdve fennmaradt szövegemlékeink is egyre szaporodnak.
Az egyes zenetörténeti korszakok sokszínűségéről, a különféle műfajok, dallamtípusok születéséről, változásairól, vagy épp eltűnéséről egyre teljesebb leírásokat olvashatunk.
Lemezünkön a leírtak részleges bemutatását kíséreljük meg. Ezért olyan zenetörténeti – mind műzenei, mind népzenei – példákat sorakoztatunk fel, amelyek a 16. századig visszanyúlóan szemléltetik zenei hagyományaink gazdagságát, valamint rámutatnak
a megőrzés-változás szétválaszthatatlan, izgalmas folyamatára, az egyes zenei irányzatok
és műfajok összefüggésére.

Mivel világi és egyházi zene évszázadokon át ugyanazon kulturális- és zenei hagyományból táplálkoztak, majd szétválásuk után is folyamatos kölcsönhatásban éltek, a műfaji sokszínűség meglepően nagy.

Válogatásunkban szerepel:

• históriás- és történeti ének
• egyházi népének, archaikus népi imádság, zsoltár
• Tinódi Lantos Sebestyén, Wathay Ferenc, valamint Balassi Bálint egy-egy költeménye
• a kéziratos énekköltészet műfajai: szerelmi- és virágének, mulattató- és lakodalmi dal
• népdal (párosító)
• karácsonyi, húsvéti és pünkösdi szokásdal, illetve rítusének
• népballada

Valamennyien egy tőről fakadnak, mint egy ágas-bogas fának az ágai…